Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

parok256.png

A szerelem őrült vágy a mindenségre, a végtelenre amit egy másik halandóban megtalálni vélünk és magunkba zárunk ábrándosan, rajongva, féktelenül, vadul - s úgy hisszük mindörökre...

 

 "Szerelem a létezés bora."

 

Van egy különös játék... Nő és férfi játssza. Írott szabályai nincsenek. Szabályait egyedül a szívükben lévő érzés, az egymás iránti őszinteség, a tisztelet, a bizalom határozza meg. Mert egy játékot lehet sokféleképpen játszani. Lehet közönséges módon, ahol csak az számít, hogy nyerjek, mindegy, milyen áron. Taktikázom, minden eszközt bevetek, hogy gyorsan legyőzzem a másikat, térdre kényszerítsem, uralkodhassak felette, és megmutathassam a világnak, hogy ki vagyok én. És lehet nemesen, amikor az számít, hogy a játékban együtt lehetek a másikkal, és az a cél, hogy mindketten élvezzük, mindkét fél arra törekszik, hogy a játék a másiknak szépet adjon, örömet adjon. Így a játék szép lesz, igaz lesz, amiben nincs kapkodás, nincs csalás, nincs vetélkedés. És ebben a játékban csak együtt győzhetünk. Nem legyőzni kell a másikat, hanem vele együtt győzni. Győzni, és elnyerni a másikat. És ez nem játék.

 

Sokan próbálkoztak már azzal, hogy megfogalmazzák, mi is a szerelem. Végül mindenki oda jut, hogy körülírja, de ez mit sem ér, mert ezt nem lehet leírni, csak érezni... és félni, mert egy hatalmas erő. Egyszerre képes a mennybe repíteni és a pokolba küldeni. Képes arra, hogy semmi se fájjon, minden jó legyen, de képes arra, hogy a világ minden dolga zavarjon. Boldoggá tesz, szinte már repülsz, de össze is döntheti a legnagyobb álmot, a szépen és gondosan felépített világot, Sírva tanít mosolyogni, vagy a szívet nevetve összetörni. Ha csak egy pillanatra is érzed, ne feledd el, hogy könnyen lehet maga a végzet. Mikor már nem látsz a könnyeidtől és hiába törlöd le őket, csak potyognak és érzed, hogy abbahagyni nem lehet. Gondolj arra a sok szépre mit adott és meglátod, újra látod majd sütni a Napot 

 

parok90.png

 

  Amikor egymásra néznek, előbb megfényesedik, majd felragyog a szivárványhártyájuk. Végül kiolvashatsz a szemükből mindent ami a szerelem: gyengédséget, csodálatot, vágyat, titkot, varázst. 

 

Kép

 

Hívatlan jött, váratlan csendben
Tétován keresett otthont szívedben.
Nem tudod mit tett, mit hozott neked.
Eszeddel kutatva soha nem leled.
Esendő szemek, mik tágra nyílnak,
Égő ajkak, mik csókra hívnak.
Bőrödön  félőn kutató kezek.
Tested, mi ébredő vágytól remeg.
Hozta a kérdést - menni vagy maradni?
Hogy lehet egyszerre  sírni és kacagni?
Különös fényeket gyújtott szemedben
S végül otthonra lelt  szívedben
A SZERELEM...

 

 

Ha jönni látlak,elhomályosul szemem előtt minden és tüz fut végig testemen, És a hangod zenéje csaknem alélttá tesz, és éget és borzongat, mintha jégdarabbal érintenének. És remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng és bong fülemben, és nem tudom olyankor, hogy mitévő legyek. És könnyek gyűlnek szemembe, de mégis kacagni szeretnék örömömben és ha beszélni próbálok, reszket a hangom és valami görcsösen összeszorítja a torkomat, hogy nem bírok lélegezni, s a kín összefacsarja szívemet. És hogy mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom, hogy mikor velem vagy, az az élet, és mikor elhagysz, az a halál."     

 
 
pixsziv.gif
A Szív pillanatai
 
- Hahó ész... mennjél aludni"
- De miért is szív?
-Mert most én akarok ébren lenni, nélküled:
- Talán szerelem?
A Szív elmosolyodik, és elkuncogja magát. Majd nemet int. -Akkor?...kérdi az Ész.
-Akkor, akkor!... Gondolod, hogy csak akkor nincs rád szükség, ha a szerelem jön?
- Miért, nem így van?... csodálkozott az Ész.
- Bizony nem... hisz tudod, vannak pillanatok, amikor minden ragyog, tiszta, nyugodt. Szerelem nélkül is.
- Mesélj! -  kíváncsiskodott a Szív.
- Meséljek?... Látom ezt még nem tapasztaltad. Ó, hogyan is tehetted volna, hiszen Te az Ész vagy - huncutkodott a Szív.
- Figyelj jól. Ezt a pillanatot, ami lehet percnyi, vagy tarthat órákig, napokig, évekig, adhatja bármi: egy őszinte beszélgetés, egy pillantás, egy símogatás. egy hívás, egy levél, egy szép táj, egy név, egy dallam, egyszóval,,, ami a Szívet szólítja meg! Vagyis engem.
Az Ész halgatott majd megszólalt.
- Akkor ebből is kimaradok?
A Szív elmosolyodott, és így szólt:
- Igen kimaradsz, hiszen a Te pillanataid máskor vannak!!!
 
 

Azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igaz szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk. A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni - egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézi igazi valójával. A szerelem vad erő. Ha meg akarjuk zabolázni, elpusztít. Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz. Ha meg akarjuk érteni, cserbenhagy és összezavar...

Rosszabb időben távol lenni egymástól, mint térben. Ha nem a megfelelő életkorban vagy, reménytelenül távol lehetsz valakitől, pedig lehet, hogy valósággal egymás számára születtetek, mégis...

A szerelem soha nem sejtett erőket szabadít fel, és új energiával tölti fel az embert. Olyan sok örömet ad, hogy függővé lehet válni tőle. Ilyenkor nagyon szorosan kapcsolódik a másikhoz, és minden újabb találkozás megerősíti ezt az érzést. Minden kapcsolat olyan heves boldogságérzést hív elő, hogy minden alkalommal erősebb lesz az igény a kapcsolatfelvételre. Ekképpen növekszik és kezd önálló életet élni a szerelem.

szerelem.jpg

A szerelem, akár az eső, fölülről zúdul lefelé, csuromvizesre áztatva a párokat. De néha, az élet dühödt hőségében, a szerelem kiszárad a felszínen, alulról kell felszívnia a nedvességet, a gyökerein keresztül, hogy valamiképpen életben maradjon.
 
Van olyan Szeretet, ami egy, oszthatatlan: ez az, amit az iránt az egy iránt érzel, aki a társad az életben. Aki a lelked párja, akinél a szíved van. Ezt a szeretetet, ami összeköt vele, mással nem tudod megosztani. Még ha akarnád, akkor is képtelen lennél rá. Mert csak az övé. Ez a legnagyobb, legkülönlegesebb szeretet, az élet legnagyobb ajándéka és köteléke.
 
Ész: Jobb nélküle!
Büszkeség: Nem érdekel!
Egoizmus: Jobbat érdemlek.
Szív: Most nekem akartok hazudni?
 
 
Van tökéletes, földöntúli, időtlen szerelem, amely teljes és kimondhatatlan. Szerelem, ami nem is szerelem már, hanem csak fény. Ahol csak ülünk és nézzük egymást, szótlanul, és a teljességben vagyunk.

homokban_kosziv_20110719092714.jpg

A szerelem elűzi az időt. Az idő a szerelmet.
 
Hol a bizalom hiányzik, ott a szerelem koszorújának hiányzik a legszebb virága.
 
A szeretetben mindig van valamennyi őrület. De az őrületben is mindig van valamennyi ész.
 
A szerelem olyan bűn, amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül.
 
Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret.
 
A szerelem két ember közt csak akkor nyer értelmet, amikor két magány összesimul, az egyik magára ismer a másikban, s enyhet ádva egyik óvja a másikat.
 
A szeretet örül a másiknak, úgy, ahogy a másik van. Kritika nélkül, nem várva, hogy a másik változzék olyanná, amilyet én szeretnék, azt képzelve, hogy az majd milyen jó lenne a másiknak is.
 
Általában azt gondoljuk, hogy ugyanazt kapjuk, mint amit adunk. De azok az emberek, akik azért szeretnek, hogy őket is szeressék, csak az idejüket fecsérlik. A szerelem hitcselekedet, nem pedig valami cserebere.

sziv--2-.jpg

Költözik... de nincs nála csomag. Nincsenek táskák, bőröndök, dobozok. Mégis, költözik. Csak egyvalamit visz magával. A szívét. Ezzel költözik. Hozzád. A szívével. A szívedbe.
 
Mi a szerelem? - Az életnek pokla. 
Szülője kicsoda? - A vak merészség. 
Mi élteti? - A kegy enyhíti éhét. 
Ereje mi? - Hogy lelkedet befonja. 
Halálos-é? - Száz öldöklés hozója. (...) 
Milyen íze van? - A csalárdság sója. 
Jó akad benne? - Ez a titkok titka.
 
Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.
 
 
 
 

 

 
 

 

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.