Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Föld napja - Április 22.

mother-earth-wallpapers-hd-resolution-for-free-wallpaper.jpg

Mentovics Éva: A föld napjára

Adj hálát, ember, a növekvő fának,
lombja alatt lelhetsz forróságban árnyat, 
mindenét odaadja, nem vádol, nem kérdez,
oxigénnel lát el, hogy általa élhess!.
Erdők sűrűjében bölcs nyugalom árad,
búcsút inthetsz szmognak, a világ zajának.
Őrizd tisztaságát, madárfüttyét, csendjét,
hogy unokáidnak ne megfakult emlék,
anyanyelvük legyen a természet szava,
hisz boldogabbá válnak, épülnek általa!.
Te is megcsodálod a kismadár dalát?
A lombok közt fészkel, ne vágd ki otthonát!
Ezért kérlek, ember, óvd az erdőt, a fát!

Tengerek, vad folyók, óceánok, tavak,
erek, vízfolyások, csermelyek, kis patak…
Ajándékot adnak, nem kell tőlük kérned,
ringatják, gondozzák, felnevelik néked,
szinte tálcán nyújtják, vedd el, békességgel,
csillapítsd éhséged tenger gyümölcsével,
édesvizű medrek számtalan kincsével!
Tombolhat a tenger, majd szelídül tánca, 
s elhajózhatsz rajta idegen országba, 
miközben a Napunk egy távoli ponton
fényjeleket fest rá, ott, a horizonton.
Ne szennyezd a vizet, az maga az élet,
nem kér műanyagot, olajakat, fémet!
Légy hát emberséges, legyen helyén szíved!
Ezért kérlek, ember, óvd az éltető vizet!

És ott, a klímánkat is védő ózonréteg,
mely kiszolgáltatott az ember kényelmének...
A kapzsiság tűzén mennyi erdő hamvad,
áldozatul esve profitnak, gyáraknak,
mik füstöt okádnak, mint megannyi sárkány,
mialatt Földünk, mint elrabolt királylány,
magába roskadtan, bágyadtan, betegen
mélázik e füstös, gázos évezreden.
Közben vegyi művek, gépszörnyek sóhaját
viszi az áramlat magasba, s még tovább.
Ha szennyezed, megöl, ha megvéded, éltet.
Óvd hát a levegőt, ember, szépen kérlek!

És amin taposol, tán észre sem veszed,
pedig hátán hordoz számtalan életet,
s magába ölelve megvédi megóvja,
hisz ő a bölcsője, ő a takarója
parányi spórának, minden apró magnak, 
melyeknek csírái általa fakadnak.
Fagyos télidőben dús ölébe zárja,
tavasz érkeztével ébreszti, táplálja.
Erdőt nevel, keretet, gyümölcsadó fákat,
napfényben aranyló, szép búzatáblákat...
Amíg bőkezűen nyújtja mindezt feléd,
halld meg bús panaszát, lásd számtalan sebét,
segítsd gyógyítani, mentsd meg, amíg lehet,
hidd el, azt utókor hálás lesz majd neked!

 

 

Orphikus himnusz: A Földhöz

Földanya, boldogok anyja, halandó embereké is,
mindenadó, mindentápláló, mindenemésztő,
rügynevelő, termést hordó, szépévszakú, gazdag,
tarka leány, a világnak, a nemmúlónak a széke,
könnyű szülésekkel szülő sokféle gyümölcsöt,
boldogsorsú, örök, mélykeblű, áldva magasztalt,
jószagú-fű-szerető, istennő, tarkavirágú,
záporeső-váró, ki körül csillagzatok ezre
úszik örök természettel, csodaszép folyamárban,
nőttess hát minekünk jókedvű, drága gyümölcsöt
jószívben, kegyes istennő, boldog virulásban.

 

 

DOMOKOS GÉZA: HELYÜNK A VILÁGBAN

Kell, hogy a napnak sugara legyen,
sugaras legyen, mint az értelem,
kell, hogy húzzon a föld, a súly-szívű,
de súlyos szívvel hozzá lenni hű,
súlyos napokat egymás tetején
egyensúlyozni - szemünkön a fény -;
ez a harmónia, a keresett
s találni vágyott, csörgő vizeket
zengővé szelídítő, orvosa lelkünknek, hogy a béke otthona
lehessen -

Tűzben született a Föld,
s kínlódott, míg meglelte kijelölt
helyét a nyugodt gravitáció
törvénye szerint. - Egy élet s halál van,
s csak így jó élni - amíg meghalni jó -
megkeresni helyünket a világban.

 

 

Uram! Ezt a gyönyörű Földet adtad otthonunknak.
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél.
Képessé tettél, hogy megértsük művedet, 
megkönnyítsük munkánkat,

száműzzük az éhséget és betegséget.

Mi kiássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk.
Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk, 
hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít, 
míg azok ellenem nem fordulnak és elpusztítanak engem,
és gyermekeim.
Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban!
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját, 
hogy ez a mi bolygónk a békesség, a bőség, 
a boldogság és szépség biztos otthona lehessen. 

(Részlet Szent-Györgyi Albert Psalmus Humanusából)

 

 

Kristina Calu - Életfa

Érzed-e bőrödön a nap sugarát
Tenyérnyi kertnek bódító illatát
Testeden tenger sós tapintását
Talpad alatt homok puhaságát

Hallod-e tavasszal a zajos erdőt
S levelek zenéjét, ha az ősz eljött
Dallam és ritmus miként változik
Szerelmed szava édesen mámorít

Látod-e felhők játékos táncát
Szivárvány ívének mesés tarkaságát
Hópihék csendes szállingózását
Kedvesed szemének örök csillogását

Érzed-e szádban gyümölcsnek ízét?
Hallod-e gyermeked csengő nevetését?
Látod-e világod minden képkockáját?
Öleld hát magadhoz életed fáját

 

 

Kristina Calu - Valahol

Valahol épp földet ér a napsugár
Máshol a hold fénye táncot jár
Valahol most kisgyermek születik
Máshol egy gyermek szülőjét temetik

Valahol egy fa szelíden átölelve áll
Máshol a fűrész a törzsébe váj
Valahol egy lányt oltárhoz vezetnek
Máshol egy férfit szabadon engednek

Valahol az asztal tele finomsággal
Máshol egy kisfiú képzelete szárnyal
Valahol egy cica dorombol az ölben
Máshol ló nyargal a zöld mezőben

Valahol egy fiú csókot kap egy lánytól
Máshol csak otthon lebbenhet fel a fátyol
Valahol turistáktól hangos a part
Máshol egy halász épp hazatart

Valahol most egy repülőgép landol
Máshol egy néni egyedül barangol
Valahol nevetnek egy vidám filmen
Máshol minden nap könnyáztatta minden

Valahol épp jégbe fagy a világ
Máshol mártással tálalják a csigát
Valahol azt mondják, elég a sok rosszból
Éljünk együtt békében millió egy okból

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.